Kétszer győzött, jól csinálja


- Remek tanulónak bizonyult.
- Amióta családot alapítottam, minden évben vágunk két-három disznót, ha a hűtőben fogytán van a hús, akkor egy a kés alá kerül – folytatja Kovács István.
- Sertéshúst nem szoktunk venni - szól közbe az asszonyka, aki bekapcsolódik a csevegésbe. Úgy mondják: a magyar disznó csak úgy lehet eukomform, ha nem moslékkal etetik. Nos Kovácsék valamennyi disznója ilyen, a maguk termelte kukoricával és egyéb vásárolt szemes takarmánnyal, saját receptura szerint keverve hizlalják a jószágokat.
- Ahhoz, hogy a hízó jó kolbászalapanyag legyen, legalább két és fél mázsásnak és minimum egy évesnek kell lennie. Mi mindig novemberben vesszük a választási malacot, amit a következő év telén vágunk le – folytatja a férj, aki még kiemeli: jó kolbászt csak a hűvös idők beköszöntével, András- és Géza-nap között lehet készíteni.
- Milyen a jó kolbász, van –e különleges receptje?
- A jó kolbász a berényi Kovács-féle kolbász – neveti el magát. – Nincs benne semmi különlegesség, éppúgy fűszerezzük, mint azt száz éve a településen mindenki teszi. A füstölést nagyon lényegesnek tartom, mert a rossz füstöléssel a legfinomabba kolbászt is tönkre lehet tenni.
- Mi csak éjjel füstölünk, a füstöléshez bükkfa fűrészport és néhány kukoricacsutkát használunk – magyarázza a feleség, aki, a szavaiból ítélve, igencsak ért a kolbászkészítéshez.
- A vékonykolbászt három napig, a vastagkolbászt öt napig füstöljük, az előbbi egy-két hét, az utóbbi legalább három hónap után fogyasztható.

 

Vissza