Partnereink

A turiai óriáskolbász története

     Turia (szerbül Turija) a Vajdaság dél-bácskai körzetében fekszik, Szenttamástól keletre a Duna-Tisza-Duna-csatorna mellett. A kis település Bácska szívében, a maga 2500 lakosával Szenttamás községhez tartozik. Első írásos említése 1426-ból ered, az első telepesek 1715-ben érkeztek ide. Tíz évvel később felépült első temploma, 1732-ben pedig már iskolát is kapott a falu. 1848-ban Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták, 1851-ben már saját postája van,1870-ben kiváltotta magát a földesúri terhek alól.1907-ben vasútvonal is áthaladt a településen, 1911-től pedig megkezdi működését a turiai amatőrszínház. A 2002-ben végzett népszámlálás adatai szerint a falu 2562 lakosából 2331 szerb, 42 magyar, 34 cigány, 11 albán, 10 jugoszláv.
     1985 óta minden év február utolsó hétvégéjén itt zajlik Szerbia egyik legrégebbi kolbász seregszemléje, a híres Turiai Kolbászfesztivál, amelynek hírneve már két évtizeddel ezelőtt a határokon , sőt az óceánon túlra is eljutott. A szervezők immár három évtizede ügyelnek arra,  hogy a rendezvényen a már hagyományos turiai sült kolbász mellett nyers-, füstölt-, száraz- és csemegekolbász is kapható legyen. A húsipari termékek bő választéka mellett a disznóvágáshoz szükséges felszerelésen át a különböző fűszerekig mindent kitesznek az elárusítók. 2013-ban itt készült el a világ legnagyobb kolbásza, amelyet bekerült a Guinnes Rekordok Könyvébe.
     A szenttamási önkormányzat már a legelejétől támogatója a turijai rendezvénynek. A testület az anyagi eszközökön kívül több támogatót is talált, aki segíti a fesztivált, amelynek szervezőbizottságával folyamatos az együttműködés a marketingtől kezdve a helyszín, a kulturális-művelődési programokon át egészen a hangosítás biztosításáig. A legjelentősebb támogatók közé sorolhatók a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS), valamint a Tartományi Mezőgazdasági Titkárság, akik anyagilag is támogatják azt az elképzelést, hogy a fesztiválra készült és árusított kolbászhoz kizárólag a helyi termelők által nevelt anyakocák húsát használják fel. Zseljko Bogojevics (Željko Bogojević), a szenttamási községi képviselő-testület elnöke elmondta, nagy erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy Turián mielőbb kiépüljön egy kolbászüzem, ahol a helyi specialitást egész évben árulnák, és egyúttal árusítanák is: - A fő cél pedig az, hogy a településen belül bezárják a láncot. Vagyis a „nyersanyagtól” kezdve a késztermékig minden eredeti és helyi vonatkozású legyen - tette hozzá a helyi önkormányzat képviselője.


A kezdetekről

Arról, hogyan indult annakidején, mintegy 30 évvel ezelőtt a nagybani kolbászkészítés, a világ leghosszabb kolbászának gyártóját, Miroszlav Medurics - Csika (Miroslav Medurić - Čika) hentesmestert, a Kolbászklub elnökét kérdeztük, aki az első naptól kezdve benne van a szervezésben.

Mint mondta, egy jó vadászat után 1985 telén összejöttek a vadászok a helyi vadászklubban, ahol egy kis pálinkázás, borozgatás után összeszólakoztak azon, ki tud finomabb kolbászt készíteni. Gyorsan szárnyra kelt a hír a faluban, és néhányan jelentkeztek, hogy összemérik a kolbászkészítési tudományukat. A rákövetkező évben ugyanott, ugyanabban az időben újra találkoztak, de akkor már többen voltak, több kolbászt is készítettek. Eldöntötték ugyan, hogy kinek lett a legfinomabb a kolbásza, de ezzel senki sem értett egyet, tovább görgették a témát. A harmadik évben már hivatalosan is nevezhettek be a szakma hozzáértői, többen jöttek a környékről is, és akkor keresztelték el a rendezvényt Turiai Kolbászfesztiválnak. Mivel újra elégedetlenek voltak a zsűri döntésével, a kolbászkészítők elhatározták, csinálnak egyet közösen, egy hosszút, amit majd nem kell zsűrizni: - Így indult el a világ leghosszabb kolbászának története. Akkor még csak tíz, húsz, ötven és száz méteres kolbászokat készítettünk, de arra ügyeltünk, hogy minden évben hosszabb legyen az előző évitől. A hosszúkolbász mellett persze mindenki árulta a sajátját is, mert a hosszúkolbászt akkor már méterszámra árultuk (ez ma is a tradíció), az ebből származó összes bevételt pedig kizárólag humanitárius célokra adományoztuk. A kolbásszal együtt nőtt a rendezvény és a támogatók is szaporodtak, így már az ötödik Kolbászfesztiválon nagyon szép bevételre tettünk szert. Ebből a pénzből azután vettünk egy vadonatúj mentőkocsit a falu rendelőjének. De bejegyzéshez már nem volt pénzünk. A következő rendezvényünkön kiállítottuk a mentőkocsit a színpadhoz, ráírtuk, hogy be kell(ene) jegyezni, a látogatók pedig a jármű ablakán keresztül dobálták be adományaikat. A fesztivál végén derült ki, hogy pontosan annyi adományt kapott a mentőkocsi, amennyire szükség volt a bejegyzéshez – meséli az első nagy humanitárius megnyilvánulás történetét Miroszlav Medurics. Szerinte akkor már nem volt semmi kétség affelől, továbbá a védnökök, támogatók is látták, szórakoztató rendezvényről van ugyan szó, de komoly humanitárius jelleggel. És már nem kellett védnököket keresni, hiszen azok maguktól jelentkeztek: - A rákövetkező évben teljesen felújítottuk a falu fogorvosi rendelőjét, megvásároltuk az akkori legmodernebb technikát, és berendeztük a fogászatot. A rákövetkező évben a falu felújításra szoruló iskolája számára megvettük az összes nyílászárót, a helyi óvodának televíziót és videolejátszót adományoztunk, könyveket vásároltunk a könyvtárnak, EKG-készüléket adományoztunk a rendelőnek, és még sok ilyen jellegű megmozdulásunk volt, amelyeket a mai napig folytatunk. Ugyancsak hagyományossá vált, hogy a fesztivál után a szervezők élelmiszer- és ajándékcsomagot biztosítanak a veterniki fogyatékos gyermekek otthonának,a  kamenicai Gyermekfalunak, a szabadkai bölcsödének. Mindezeket az ország több városában kóstolókkal egybekötött bemutatók előzik meg, amelyeket általában egy hónappal a rendezvény előtt szerveznek. Ezeknek a bemutatóknak a reklám mellett humanitárius jellege is van, hiszen minden alkalommal 30-30 méter nyerskolbászt adományoznak az adott városban, településen az arra legjobban rászoruló intézménynek, kórháznak, a vöröskereszt szervezetének, a népkonyhának. Az 1000 méteres kolbászt a milléniumra, a 21. század tiszteletére 2000-ben gyártották. Ez már akkoriban világméretűnek számított, de csak hazai sajtóvisszhangot kapott, azt sem túl nagyot. Az első igazi nagy áttörést a hosszúkolbásznál a John Deere szerbiai képviselete segítségével sikerült összehozni, ugyanis ez a világcég segített az első, igazán hosszú, mintegy 1500 méteres kolbász előállításában, mégpedig úgy, hogy vissza nem térítendő eszközöket biztosított a hús, azaz az anyakocák felvásárlásához. Az ő traktoruk hozta ki egy kalitkafélében a hatalmas, 1,5 kilométeres kolbászt a nagyszínpad elé: - Abban az évben (2007-ben) a humanitárius adományok mellett már magára a Kolbászklubra is gondolnunk kellett, és akkor vettük meg 9000 euróért ezt a régi épületet, amelyet később ugyancsak önerőből átalakítottunk, és azóta itt van a klub székháza. Egészen addig nem voltak saját helyiségeink, nem volt hol tartani a kolbászefesztivál szervezőbizottságának az üléseit, nem tudtunk egyszerre több vendéget fogadni, egyszóval nagy szükség mutatkozott rá, hogy a sajátunkban lakjunk. Az ezt követő évben 560.000 dinárral segítettük a helyi temetőben a halottasház megépítését.

 

Hogyan készül a híres turiai kolbász?


     A turiai kolbász nem készül titokzatos recept alapján, a belevalókat sem titkolja senki. Ami a legfontosabb, kizárólag 2-3 éves anyakoca húsából kell készíteni, mert akkor igazi. Miközben a fényképezőgépben akku, a diktafonba pedig elemek cseréje folyik, Medurics elmagyarázza, hogy még az elején kísérleteztek többfajta kocának a húsával, de a hízójószág húsa soha nem tud annyira ízletes lenni, mint az anyakocáé: - Sokkal zsírosabb, nem annyira rostos, puhább és tovább kell érlelni a húst. Az anyakoca húsa viszont csak 20 százalék zsiradékot tartalmaz, ez pedig pontosan annyi, amennyi a jó kolbász alapját képezi. Persze, ezt is a sokévi gyakorlat mutatta meg, nem mi találtuk ki - magyarázza a szakértő. Közben azt is elmeséli, hogy a turiaiak az ősöktől örökölték a kolbászkészítés módját és receptjét is, miszerint a jó kolbászhoz csak só, bors, fokhagyma, továbbá csipős és édes pirospaprika kell. Reklám vagy sem, de azt mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy az őrölt paprikát Martonosról hozzuk már évtizedek óta, mert az országban ott terem a legminőségesebb paprika. Az óriáskolbászban is ugyanezeket keverjük. A méretarány persze lényeges, de semmi titok sincs benne.

     Sok évig fontolgatták a turiaiak azt, hogy nagykolbászukkal hogyan kerüljenek a Guinness Rekordok Könyvébe. Megvoltak rá a feltételek, hiszen a kolbász folyamatosan nőtt, már kinőtte a hentesműhelyt, sőt a kolbászházat is. De a bejegyzéshez pénz kell, amit a helybeliek inkább humanitárius célokra költöttek. 28 év után 2013-ban, egy 2029 méteres kolbásszal azután végre sikerült elhozni a rekordok könyvének képviselőit ebbe a kis bácskai faluba. –

Amikor meglátták az óriási kolbászt, meghátráltak. Tetszett nekik, le tudták volna mérni is, de nem akarták. Azt mondták, vannak szabályok, ami szerint dolgoznak. Elmagyarázták, hogy a hosszúkolbászt kör alakban terítsük ki, úgy, hogy minden centimétere látható legyen (a kolbász egyébként addig minden alkalommal egy erre a célra készített nagyméretű ketrecben mutattuk be a nagyközönségnek), egyetlen helyen sem szabad megszakítani a belet, amibe
Nehéz feladat volt, hiszen biztosítani kellett egy olyan asztalszerűséget, amire sikeresen kiteríthettük a nagykolbászt, és ami elbírta a 2,5 tonna súlyú húskészítményt. Megoldottuk. Amikor a rekordok könyvének képviselői látták, hogy ezt az akadály is sikerrel vettük, egy újabb követelménnyel álltak elő, ez pedig az volt, hogy a kolbásznak ehetőnek (is) kell lennie. Vagyis, úgy, ahogy áll, azaz nyersen, nem ismerik el a rekordot.
Nem árulom el hogyan, de ezt is megoldottam, és 4 óra múlva ehető volt az óriáskolbász. Ott állt gőzölögve egy-egy tányéron az állategészségügyi felügyelők, a rekordok könyvének képviselői, a miniszterek és a média képviselői előtt, ehető formában. Megkóstoltuk mindannyian, finom lett – meséli szinte egy szuszra a kolbász készítője.
          Így került hivatalosan bejegyzésre 2013. február 23-án a maga 3,97 méteres sugarával   turiai óriáskolbász a Guinnes Rekordok Könyvébe. 28 anyakoca húsa került bele, súlya több mint 2,5 tonna volt. A látogatók alig néhány óra alatt szétkapkodták.
töltöttük. Nekik a kör sugarát kell lemérniük.

Paraczky László újságíró



 

 

Vissza