Búcsú, megemlékezés, névadás

Uhrin Zoltán  1947-2012
 
 
Zoli, Zoli bácsi, Elnök Úr azok nevében búcsúzom Tőled, akiket megtiszteltél barátságoddal, akiknek személyiségeddel, munkáddal olyan közeget teremtettél, melyben mindig és mindenki jobban érezte magát, teljesebbé váltak hétköznapjaink és ünnepeink!
 
Vannak, ha kevesen is olyanok, akik természetes módon, minden előny, vagy érdek nélkül veszik magukra egy közösség, egy város lényegét jelentő értékek szolgálatát. Te, drága barátom, ilyen voltál. Nem tudtál semmit, soha könnyedén, csak úgy csinálni; mindent, de ami fontosabb, mindenkit komolyan vettél, mindenkiért tettél, mindenért szót emeltél: nem voltak életedben kis és nagy dolgok, csak ügyek, csak szolgálat!
 
Te az voltál, aki nem önmutogatásból, nem valamiféle küldetéstudatból tetted, amit tettél. Csak vitted tovább a szüleidtől kapott igazi csabai hagyományokat, ami nem a kolbászos értékekre szűkült, hanem az emberi kapcsolatokra teljesedett ki; a munka tiszteletére és a szeretetre épült!
 
Úgy szerettél mindenkit, annyira fontos volt mindenki véleménye, egyetértése, megnyerése, mint egy jó csabai kereskedőnek, aki tudja, hogy jó a portékája! Igen, a Te „portékád” vagyis az értékrended jó volt és nemes! 
 
Megismerni, tovább vinni és másokat megnyerni ennek az ügynek! Ki tudott úgy a kolbászról, a klubról a fesztiválról beszélni, mint Te? Közben emberi kapcsolatokat igazgattál, megfáradtaknak, bánatosoknak adtál erőt és perspektívát. 
 
Ki tudta úgy képviselni Békéscsabát országhatáron belül és kívül, ki tudott ennyi barátot szerezni ennek a sokszor elhagyatottnak tűnő városnak mi Te? Hogyan nyerted meg erdélyi, dél-vidéki, érsekújvári, kárpátaljai, de szerb, horvát, szlovén, osztrák, cseh kolbászosokat is a baráti együttműködésnek, hogyan végeztél igazi civil diplomáciát? Ez a te titkod, pedig nem voltak titkaid, mert ez Te magad voltál! Szíved nyitott volt, mindenki bele fért, mindenkinek csináltál benne egy kis helyet. „Mert minden csabainak benne a szíve…” énekelted a fesztiválon, az utazás kiállításon, vagy éppen valahol külföldön.
 
Mi gyerekkorunk óta ismertük egymást, úgy ahogy általában két csabai. De amikor az első kolbászfesztivált követően létrehoztuk a kolbászklubot, akkor döbbentem rá, mennyire Rád van szüksége ennek a közösségnek, és a fesztiválnak, talán nem túlzás, az azóta hungarikum csabai kolbásznak!
 
Sokat tettél érte! Ott voltál az első fesztiváltól. Biztattad a szervezőket, a  kistermelőket, feladatot vállaltál a klub számára a szárazkolbászversenyek lebonyolításában, és mindenhol hirdetted, mint a város fontos értékét, vonzerejét. Emlékezzünk arra is, hogy aktívan közreműködtél a csabai kolbász eredetvédelmének biztosításában.
 
Az elején sokan megéreztük és aztán 15 éven át élveztük tevékenységed, gondolkodásod, emberséged minden megnyilvánulását. Te úgy működtettél egy több száz fős közösséget, hogy rávezettél bennünket az önzetlenségre, a tevés örömére! Megmutattad közembernek és a közösséget szolgálni akaró politikusnak, hogy ezt így kell, csak így szabad!
 
Csak Rád nem tudtunk vigyázni! Sokat mondtuk, de keveset tettünk ellene, hogy „Zoli sokat vállalsz”, „ez nem az elnök feladata lenne”! De, mond meg, el lehetett tőled munkát venni?
 
Veled volt sokunknak teljes az a világ, amiben éltünk/élünk, amiért tenni gondoltunk. Vitákkal, de nem ellentéttel, szenvedéllyel, de nem meg nem értéssel. Veled volt igazi a Csabai Kolbászfesztivál, a tömegeket vonzó Klubsátor, a jó hangulatú csütörtöki klubnapok, ahol mindig a középpontban voltál, és Veled minden klubkirándulás, ahol sehová nem tudtunk úgy megérkezni, hogy Téged ne már régen ismert barátként fogadjanak! És a fotóalbumaid, segítségeddel mennyi élmény sokszorozódott meg! Volt egy olyan, műszóval élve metakommunikációs képességed, egyszerűbben: kisugárzásod, hogy mindig, mindent megértettél mindenkivel, elintéztél mindent, mindenkit barátoddá tettél, és belőlük nekünk is jutott! 
 
"‎Olyan csend van így Nélküled, 
Hogy szinte hallani, 
Amit még utoljára 
Akartál mondani" 
 
Írta Váci Mihály, a költő. Mi is hallani véljük utolsó, és nekünk életünk hátra lévő idejére szóló üzenetedet:
 
„ Tovább kell csinálnotok, fontos, hogy megmaradjatok jó csabainak, akinek szíve van, meg egy kis kolbásza is akad. Majd lenézek Rátok!”
 
“Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” 
A Te emléked, emlékműved embertársaid, barátaid szívében épül, és abban örökké élni fog! 
Általad nem csak a csabai lét volt teljesebb, de talán a menny is az lesz!
 
Nyugodj Békében, Zoli! 
 
Halálának első évfordulóján megemlékeztünk szeretett Elnökünkről, egyben klubházunk névadójaként őrízzük emlékét.